Goretzka előkészíti a Németország-Anglia legjobb 16 közé jutást, miután Magyarország sokkkal fenyegetett

Nick Ames a müncheni futballarénában Wed 23 Jun 2021 22.10 BST Gareth Southgate egyrészt elégedett lehet, másrészt viszont jelentős aggodalomra adhat okot. Bizonyára Németország ennél jobb lesz, amikor kedden a Wembleyben Angliával találkozik, egy olyan eredmény, amely a kaotikus este nagy részében úgy tűnt, hogy túl van rajta, és ha nem, akkor valószínűleg végre elűzik azokat az Euro 96-os szellemeket. Hat percre voltak attól, hogy az F csoport utolsó helyén végezzenek, és ez az eredmény sértő volt a kitartó, okos magyarok számára, akik közel álltak ahhoz, hogy egy örökkévalóságig tartó sokkot okozzanak. A magyarok Londonban visszaguríthatták volna az éveket, bár néhány évtizeddel tovább, ha a csereként beálló Leon Goretzka 16 méterről nem ütötte volna el mélyen Peter Gulacsi mellett az egyenlítést és nem töri össze a szívüket. Németország mindenkit, beleértve a félig-meddig fitt Thomas Müllert is, egyre kétségbeejtőbb helyzetbe sodorta magát; a budapesti események azt jelentették, hogy csak saját magukra számíthattak, hogy elkerüljék a szégyent, és végül a minőségük mélysége döntőnek bizonyult. Németország 2-2 Magyarország: Euro 2020 - ahogyan történt Ennek ellenére a híveik talán olyan gyorsan leállhatnak, mint ahogyan pipáztak. Németország ellenállhatatlan volt Portugália ellen szombaton, de itt, az ellenféllel szemben, amely elhatározta, hogy semmit sem ad ingyen, az este nagy részében csak szenvedtek. Hátul is kifejezetten bizonytalannak tűntek, és mindkét magyar gól, bár jól lőtték, reményt ad arra, hogy az angolok lövésszegény támadása nem marad éhen. Az első gól azután született, hogy Németország jól kezdett, Joshua Kimmich kényszerítőzött Gulacsi ellen. Magyarország soha nem állt volna le teljesen a buszra, tekintettel a lehetőségekre, amelyeket egy győzelemmel nyerhetnének, és a második értelmes támadásukból betörtek. A németeknek már a gólszerzés kezdetén meg kellett volna akadályozniuk a gólt, de Toni Kroos nem jelentett ellenállást Sallai Roland jobbról érkező mély keresztlabdájának; a beadás tökéletes volt, amikor jött, és Szalai Ádám, a sérülés miatt kétségesnek tűnő, nagydarab középcsatár a labdára vetette magát, mielőtt egy felemelő fejessel Manuel Neuer mellé vágta volna a labdát. A Neuer kapuja mögött álló, nagyrészt feketébe öltözött vendégszurkolók zöme őrjöngött. A németek munkája alatt nem túl messze megbúvó törékenység újra felszínre tört, és csak úgy, mintha a tabella élére álltak volna. Mats Hummels, aki nem volt hibátlan, miután elvesztette Szalai kifutását, majdnem vezekelt, de a lécet találta el, miután határozottan csatlakozott egy szöglethez. Innentől kezdve a bibliai vihar közepette lejátszott első félidő pontosan úgy alakult, ahogy azt a magyarok szerették volna. Németországból hiányzott a fő közlekedési rendező, Müller, aki csak a kispadon volt elég fitt, így hiányzott a jelenlét, a lendület és a bátorság, és valamit változtatni kellett. Végül is ez történt, bár csak a második félidő lassú kezdete után, amikor Müller több bemelegítő sprintet kezdett el az oldalvonal mentén. A kiváló Sallai egy szabadrúgással eltalálta Neuer kapujának külső oldalát, de aztán, amikor Müller a mentőakciójára készült, Kai Havertz úgy tűnt, hogy feleslegessé tette. A gól katasztrófa volt az egyébként kiváló Gulacsi számára, aki Kroos szabadrúgásából hagyta ki a csattanót. Hummels fejjel tudott a kapu felé tekerni, Havertz pedig két méterről bólintott a kapuba. Jött egyébként Müller, és úgy tűnt, a viharfelhők visszasodródtak az Alpok fölé. Másodperceken belül elképesztő fordulattal tértek vissza. A folytatásban Magyarország támadott, és Szalai okosan átdobta a labdát a tomboló Schafer Andrásnak. Neuer meggondolatlan kapura lövését a középpályás büntette, aki előbb ért oda, és az üres kapuba fejelt. Ez egy újabb horrorisztikus előadás volt a német hátvédektől. A magyar játékosok egymásra torlódtak. Viszonylagos kényelemben tartották magukat, miközben a hazai idegek lüktettek, még akkor is, ha Joachim Löw Timo Wernert és Jamal Musialát is bedobta, hogy a konyhai mosogatót is bevethesse. Leroy Sané, aki a kezdő XI-ben Müller helyére lépett, egész este dolgozott, de keveset tett hozzá, kivéve egy komikus szándékos kézilabdát, amely megállított egy magyar betörést. Kétségbeesett, formátlan dolgok voltak, de aztán Goretzka, aki a színvonaltalan Ilkay Gündogant váltotta, érzéssel csapott le, és a vendégek erőfeszítései nullára csökkentek. A végére a kezdőrúgás előtti rendkívüli epizód egy évezredesnek tűnt. Lehet, hogy az Uefa a meccs előtt a politikáról szóló szavak mögé bújt, ahelyett, hogy az LMBT+ közösség támogatásának időszerű megnyilvánulásával szembesült volna, de a tömegben rengeteg szivárványos zászlót lehetett látni, még ha a stadion homlokzatán nem is lehetett látni őket. Aztán, amikor a magyar himnusz elhangzott, volt még egy: egy néző átszaladt a pályán, és épp elég ideje volt arra, hogy a vendégjátékosok elé tartsa a magasba a transzparenst, mielőtt a biztonsági személyzet közbelépett.