Vendégcikke Steingart Gábortól - Figyelem, Scholz úr: A polgárok érettségének hat félreérthetetlen bizonyítéka

FOCUS online Vendégcikke Steingart Gábortól - Figyelem, Scholz úr: A polgárok érettségének hat félreérthetetlen bizonyítéka Steingart Gábor (Berlin) • 1 óra • 3 perc olvasási idő Olaf Scholz a nemzet osztálytermi tanárának tekinti magát, és alábecsüli a polgárok intelligenciáját. Ravaszul és éretten reagálnak, amint azt a legutóbbi választások és felmérések is bizonyítják. A választóknak mindig nem volt jó híre az elit körében. „A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval” – mondta egyszer Winston Churchill brit miniszterelnök. A baloldali elitista Karl Marx sem volt a népuralom híve, ezért is preferálta a kommunista párt diktatúráját. A Rheinische Zeitung főszerkesztőjeként állítólag egy cetlit ragasztott az ajtajára a következő felirattal: "A demokrácia itt véget ér." Olaf Scholznak sincs túl jó véleménye a polgárokról Miért fontos ez: Olaf Scholznak sincs nagy véleménye a polgárokról. A felemelt mutatóujj a logója lehet. Legszívesebben elhalasztja az új választásokat. A kispolgárnak karácsonyi békére van szüksége. A polgárnak még fel kell dolgoznia. Scholz nem népképviselőnek, hanem osztályfőnöküknek tekinti magát. Ez a gondolkodásmód általános, de téves. Azok az emberek, akiket Heinrich Heine szeretettel „a nagy lovagnak” nevezett, okosabbak, mint azt sok politikus gondolná. A közvéleménykutatás és a legutóbbi választások hat félreérthetetlen bizonyítékot szolgáltatnak az állampolgárok érettségére. #1 Az anyag nem helyettesíthető csillagerővel Azok a kísérletek, hogy sztárok és sztárok nagy sorával megfordítsák az amerikai választásokat, visszafelé sültek el. Taylor Swift, Beyoncé és Jennifer Lopez Kamala Harris támogatását szavazók milliói annak bizonyítékának tekintették, hogy a Demokrata Párt jobban otthon van Hollywoodban, mint Detroit, Pittsburgh vagy Bronx munkásnegyedeiben. Trumpnak könnyű dolga volt ezt a maga javára használni: "Nincs szükségünk sztárra, mert van politikánk." #2 A választók ragaszkodnak a gazdasági prioritásokhoz A választók többsége nem rendelkezik üzleti adminisztrációs képzettséggel, de ismeri a gazdasági prioritásokat. Allergiák az éghajlat, az identitás vagy a szociálpolitika túlzott priorizálására, mert először a gazdasági helyzetüket, majd országuk szénlábnyomát akarják javítani. A cégek nem ellenségeik, hanem munkaadóik. Itt nem kilopják őket, ahogy a baloldal gondolja, hanem itt tapasztalják önhatékonyságukat. És ha nem? Akkor nem az alapvető politikai meggyőződésükön változtatnak, hanem a társaságon. #3 A klímavédelem nem elavult Óvakodjunk a téves megítéléstől: Ez viszont nem jelenti azt, hogy az emberek társadalmilag keményszívűek, nyelvileg érzéketlenek és ökológiailag érdektelenek. A legutóbbi amerikai és európai választások nem a klímavédelem végéről szóltak, hanem a politikai portfólió egyensúlyának helyreállításáról, átsúlyozásáról. Azok a pártok, amelyek most a kevésbé környezetvédelemre és a belsőégésű motor elsőbbségére helyezik a hangsúlyt, jelentéktelenné válnak. Először elveszítik a fiatalokat, majd a többséget. #4 A polgárok nem adósságpuritánok A választók nem finnyásak, ha az adósság bővüléséről van szó. Az USA-ban 1917 óta fennálló, mára több mint százszorosára nőtt „adósságplafon”, a németországi adósságfék és az eurózóna maastrichti kritériumai a nyugati világ egyetlen országában sem képesek többséget szerezni. Genetikailag a választók nagyobb valószínűséggel származnak Keynestől, mint Lindnertől, ami azt jelenti, hogy a gazdasági felvillanást felmelegedésként érzékelik. Jaj, ez fokozza az inflációt és puhítja a valutát. Ekkor a polgár a maximális büntetéssel fenyegeti az adóspolitikusokat: kiszavazással. #5 A pártpolitikus tud goromba lenni, az államférfi nem Olaf Scholznak most rá kellett jönnie. Szándékosan durva megegyezése saját pénzügyminiszterével, a teleprompterből kiolvasva, visszaüt rá. Azokat a kijelentéseket, miszerint Lindner „kislelkű” és „pártpolitikus”, a polgárok államférfiúi hiányosnak, ezért kétesnek tartották. Scholz, aki a Philippikáját arra akarta használni, hogy az FDP hatalmi politikája által befolyásolt személyből szereplővé változtassa magát, tévedett. A kormány összeomlásának bakja Habecktől (fűtési törvény) Lindnerre (adósságfék) a gazfickó Scholzra hárult. #6 Védekező reakció a média paternalizmusára A választók ma éppoly kritikusan ítélik meg a média szerepét, mint a politikusoké. Az újságoknak és a tévécsatornáknak tájékoztatniuk és inspirálniuk kell, de nem indoktrinálniuk kell. Az USA-ban is kimentek a divatból a nyílt választási ajánlások - amelyekkel a szerkesztőség a politikus puskáját teszi magának.