A közel-keleti konfliktus és a baloldal: Judith Butler „fegyveres ellenállásként” írja le a Hamász-mészárlásokat

Daily Mirror A közel-keleti konfliktus és a baloldal: Judith Butler „fegyveres ellenállásként” írja le a Hamász-mészárlásokat szerző: Gerrit Bartels • 5 óra Az amerikai filozófus Párizsban arról beszél, hogy az október 7-i támadások nem voltak sem terroristák, sem nem antiszemiták, hanem egyszerűen – valószínűleg jogos – izraeliek elleni támadások. Nem sokkal október 7-e után Judith Butler amerikai filozófus és gender-teoretikus, aki 1956-ban született az Egyesült Államokban egy magyar-orosz-zsidó házaspár gyermekeként, esszét írt a „London Review of Books”-ban a Hamász-mészárlásokról és a megjelent erőszakról. a Közel-Keleten, és megpróbálta kontextusba helyezni, legalábbis bevallotta, nem anélkül, hogy folyamatosan beszélt volna az erőszakos izraeli „gyarmati uralomról”: „Valójában fenntartás nélkül elítélem a Hamász által elkövetett erőszakot. Szörnyű és undorító mészárlás volt. Ez volt az első reakcióm, és az is maradt.” A korlátozást ezen a vasárnapon vezette be Pantinban, Párizs egyik szigetén, a „Paroles d’Honneur” videopodcast megbeszélése során. A berkeley-i retorikaprofesszor kétperces felvételén, amely hétfő óta terjed a közösségi médiában, láthatja és hallhatja, ahogy beszél arról, hogy a Hamász-támadások „felkelés”, „fegyveres ellenállás cselekedete”. Ezt kell mondanod, ha „őszinte és történelmileg pontos” akarsz lenni – mondja Butler. A palesztinok elleni erőszak És tovább: „Nem terrortámadás volt, nem antiszemita, hanem izraeliek elleni támadás.” Itt is röviden minősíti, hogy az egész ijesztő és szörnyű volt számára. De „bolond” lenne, ha nem venné figyelembe a palesztinok ellen évtizedek óta elkövetett erőszakot. Itt egy erőszakos elnyomó apparátus, érvel továbbá, van leigázási helyzet, és akár „a fegyveres ellenállás mellett vagy ellen”, „a Hamasz mellett vagy ellen, de legalább nevezzük ezt a dolgot fegyveres ellenállásnak”. Alapvetően ezen a két baloldali zsidó szervezet és a Paroles d'Honneur bennszülött-posztkoloniális videocsatorna által szervezett eseményen Butler csak nem sokkal október 7-e után folytatta az esszét. Nem kell azonosulnom azzal az arccal vagy névvel, hogy megnevezzem azokat a szörnyűségeket, amelyeket látok. Judith Butler Szó volt a kontextualizálás tilalmáról, a Hamász-mészárlások állítólagos relativizálásáról (Butler mindkettőt azonnal elvállalta), az elsősorban a média által kihasznált erkölcsi felháborodásról, amely elmarad és túl felületes. Mindez mindig az ehhez hasonló mondatokhoz vezet: „Csak azt akarjuk ismerni az erőszak, a gyász és a felháborodás történetét, ahogyan az izraeliek megélték.” Vagy azt, hogy atrocitásokat, azaz izraeliek atrocitásokat is elkövettek olyan emberek ellen, „akik nem olyanok, mint nekem. Nem kell azonosulnom azzal az arccal vagy névvel, hogy megnevezzem azokat a szörnyűségeket, amelyeket látok.” Nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen, „A gyász iránytűje” című, különös címet viselő esszé időzítése nem sokkal október 7-e után nem tűnik különösebben jónak, mivel a sokk olyan mély volt. Még rosszabb Izrael „gyarmati állammá”, „apartheid állammá” való redukálása, amelyet Butler minden felhajtás nélkül tett, és nem tud arról, hogy a Hamasz a saját több millió dolláros elnyomó apparátusa a Gázai övezetben, amely képes háborúzni. Szó sincs antiszemitizmusról, kétszáz túszról, szó sincs sok arab csoport és állam, valamint Irán azon céljáról, hogy kiirtsa Izraelt. Jogos Hamász-támadás? És most október 7-e nem terrortámadás volt, nem antiszemita támadás, hanem egyenesen legitim támadás Izrael ellen, egy állami elnyomó apparátus ellen? A túszejtés is legitim ellenállási cselekmény? Veszélyes elbagatellizálásról kell beszélni, még meszelésről is, és nem csak szelektív akaratról. Hagyhatod, hogy Butler beszéljen. De tekintve jelentőségüket és hírnevüket, kijelentéseik nemcsak a posztkoloniális baloldalra hatnak jobban, hanem kontextus nélkül is papagájok az amúgy is súlyosan szétszakadt kulturális iparban. „Az ellenállás gyakran nem jogos célokat sújt” – olvasható Mithu Sanyal kultúrtudós, író és a Klagenfurt Bachmann-díj hosszú távú zsűritagjának bejegyzésében a Facebookon. A „fegyveres ellenállástól” a Hamász heroizálásáig, sőt elbűvöléséig csak rövid út van. „A gyász iránytűje” című esszéjének végén Butler olyan világot kívánt, amely ellenáll a „gyarmati uralom normalizálásának”, és kiáll a „nép önrendelkezése és szabadsága” mellett.