„Bravo, bravó” – Miért lett hirtelen ennyire népszerű Németország külföldön?

VILÁG „Bravo, bravó” – Miért lett hirtelen ennyire népszerű Németország külföldön? Karsten Seibel • 5 óra. • 5 perc olvasási idő A Nemzetközi Valutaalap tavaszi ülésén a külföldi országok ünnepelték a kijelölt kormány laza adósságpolitikáját. Magasak az elvárások Németországgal, mint gazdasági motorral szemben, amelynek befektetéseiből mások profitot remélnek. De vannak akadályok. Kristalina Georgieva, a Nemzetközi Valutaalap ügyvezető igazgatója dicséri Németország történelmi jelentőségű adósságterveit. A legnagyobb dicséret a legfelsőbb szintről érkezett. „Bravo!” – kiáltotta Kristalina Georgieva, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) elnöke épülete zsúfolásig megtelt előcsarnokának hatalmas színpadáról. „Bravo”. Tudja, hogy a németek nagyon szerények, de ezt ki kell mondani. Nagy az ujjongás, különösen Európában, amiatt, hogy több adósságot vállalnak a védelem és az infrastruktúra fejlesztésére, mivel várhatóan az egész kontinens gazdasága profitál majd ebből. „Németország jelenleg nagyon népszerű” – mondta Georgieva. A címzett Jörg Kukies (SPD) pénzügyminiszter volt, aki mellette ült a panelbeszélgetés alatt. Az előadás lelkesedése talán szokatlan volt, de a tartalma nem. A washingtoni IMF tavaszi ülésén Kukiest többször is megkérdezték a leendő kormány adósságterveiről – hol elismeréssel, hol hitetlenkedve, de mindig pozitívan. Joachim Nagel, a Bundesbank elnöke Washingtonban arról is beszámolt, hogy Németország még soha nem kapott ennyi dicséretet. A kiadási terveket külföldön annak a jeleként értelmezik, hogy Németország ismét nagyobb felelősséget akar vállalni. Az elvárások hatalmasak. A jelenlegi pénzügyminiszter, Kukies örömmel fogadta a dicséretet, de bagatellizálta a további adósságcsomagok kérdését. Igen, Németország a jó időkben óvatos volt a további adósságfelvétel terén – mondta aztán. Ezért a rossz időkben mindig volt tartalék a kiadások jelentős növelésére – például a koronavírus-járvány idején vagy Oroszország Ukrajna elleni támadását követően. Németország most ismét rugalmasságát használja a problémák megoldására, különösen a védelmi szektorban, de az utak, hidak, vasutak, kikötők és egészségügyi infrastruktúra terén is. Újra rossz idők járnak, nem utolsósorban azért, mert az amerikaiak azt követelik, hogy Európa a jövőben sokkal jobban odafigyeljen a saját biztonságára. Külföldön nagyok az elvárások, de ugyanakkor fennáll a csalódás lehetősége is. Merthogy a kormányváltás előtt mindössze néhány nappal teljesen nyitott, hogy valójában mekkora lesz a gazdasági hatás. A törvényjavaslatot az új kabinetnek június közepéig el kell fogadnia. Ez a szövetségi költségvetéssel kezdődik. A Pénzügyminisztérium hetek óta dolgozik a 2025-ös hiányzó adatokon. Kukies Washingtonban egy „gyors változásról” beszélt, amelyet el szeretne érni – a régi kormányzattól az újra. A törvénytervezetet az új kabinetnek június közepéig el kell fogadnia, hogy a Bundestag és a Bundesrat is jóváhagyhassa a számokat a nyári szünet előtt. Ez nem tűnik reálisnak. A CDU, a CSU és az SPD leendő koalíciós partnereinek nagyon gyorsan meg kellene állapodniuk a meglévő és az új források elosztásáról. Bár a koalíciós megállapodás számos elképzelést tartalmaz, a tárgyalások során hiányzott az idő és az akarat ahhoz, hogy egyértelmű megállapodások szülessenek arról, hogy mi valósul meg először. A kifogás az volt, hogy a koalíciós megállapodásban szereplő összes intézkedés finanszírozáshoz kötött. Például először az új „különleges alap” gazdasági tervét kell kidolgozni az infrastruktúrára, mielőtt akár egyetlen eurót is el lehetne tervezni az 500 milliárdos keretből, nemhogy elkölteni. Ezenkívül a bevételek és kiadások tekintetében a tartományoknak gyakran van beleszólásuk. Ez vonatkozik például a Fekete-Vörös koalíció által tervezett befektetésösztönző csomagra, amely lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy közvetlenül leírják a felvásárlási költségeik 30 százalékát. Ez gyorsan több likviditást hozna a vállalatoknak, de az államoknak, akárcsak a szövetségi kormánynak, kezdetben kevesebb adóbevétellel kellene beérniük. Még a közlekedési lámpás kormány úgynevezett „Növekedési Lehetőségek Törvénye” is aprócska volt, amikor 2024 elején elhagyta a Bundestag és a Bundesrat közvetítő bizottságát. Attól függően, hogy a CDU, a CSU és az SPD valójában hogyan határozzák meg prioritásaikat a 2025-ös, majd a 2026-os szövetségi költségvetésben, Németország ismét sokkal kevesebbet fektethet be Európa legnagyobb gazdaságának jövőbeli és mindenekelőtt tartós növekedésébe, mint amennyit a sok külföldi dicsérő hang remél.