Olaf Scholz, a tiszteletlen kancellár: Jó, hogy ennek most vége

Higany Olaf Scholz, a tiszteletlen kancellár: Jó, hogy ennek most vége Georg Anastasiadis • 59 millió • 2 perc olvasási idő A rövid Scholz-korszak éppolyan méltatlanul véget ér, mint a jelzőlámpás koalíció három éves kormányzása. Georg Anastasiadis kommentárja. München – Tegyük félre a rasszizmus kérdését egy pillanatra. Az, amit a kancellár egy (sötét bőrű) hamburgi CDU-s politikusnak mondott, eléggé lekicsinylő volt. Csak egy „fügefalevél” volt és a Merz-parti „udvari bolondja” – mondta egy buliban szegény embernek, akit az ismerősök barátságosnak és megközelíthetőnek minősítettek. Amikor a történet napvilágra került, Olaf Scholz első lépése az volt, hogy nem vette fel a telefont, hogy bocsánatot kérjen. Nem, inkább egy vezető médiajogászt fogadott fel, hogy fellépjen a hírnökök ellen. Scholz „bírói bolond” kijelentése: A kancellár már a legtöbb polgár kegyében volt Siker a választási kampányban? Inkább nem. Scholz már a legtöbb polgár kénytelen volt. A kormányzó szociáldemokraták elmúlt három évben elszenvedett politikai csődje azonban migrációs és gazdaságpolitikai szempontból a kancellár kirohanása révén újabb színfoltot kapott. Annyira nem szimpatikus, mint amennyire árulkodó: Scholz a nagyobb „tiszteletért” harcolóként nyerte meg a 2021-es választási kampányt. De még soha egyetlen kancellár sem viselkedett olyan tiszteletlenül hivatalában, mint Scholz. Semmi tisztelet az alaptörvénynek – a kormányfő olyan szemérmetlen trükkökkel próbálta kijátszani adósságszabályát, hogy az alkotmánybíráknak kellett közbelépniük. Nincs tisztelet a közlekedési lámpás partnerei iránt – Scholz röviden az FDP vezetőjét, Lindnert „erkölcsi érettség” hiányával vádolta meg a közlekedési lámpa megsértése után. Semmi tisztelet a saját pártja iránt – ahelyett, hogy tiszteletben tartotta volna egy másik jelöltet, makacsul érvényesítette akaratát, hogy újra induljon. Ezzel a teljes pártvezetést megalázta, parlamenti képviselőinek felét pedig megfosztotta mandátumától. És mindenekelőtt: semmi tisztelet a választók iránt, akik túlnyomórészt más menekültügyi politikát akartak, és akiket a müncheni támadásig a kancellár színre vitt felháborodással (a Merz CDU-val kapcsolatban) és a jobboldal elleni gyertyafényes virrasztással lecsapott. Egy kancellárságnak aligha végződhet méltóságtalanul – a kancellárok nem esnek egyedül Scholz, mint egy megdöbbentő bokszoló, kiakad a közelgő vereség miatt. Mégis mindig figyelmeztette a választókat Friedrich Merz állítólagos közelgő kirohanásaira. A kancellári tisztség ennél méltatlanabb módon aligha végződhet. De nem Scholz az egyetlen, aki elesik. Rolf Mützenich, Saskia Esken és az elrontott Scholz-korszak többi szóvivője mind felelős azért a rendetlenségért, amellyel a német szociáldemokrácia manapság szembesül. Február 23. után Pistorius védelmi miniszternek és – ha túléli a kudarcot – a társpárt vezetőjének, Klingbeilnek a hatalmas feladat előtt kell állnia, hogy újjáépítse Németország nagy baloldali néppártját.