Vendégcikk Ahmad Mansourtól - Abszurd tudatlanság! Merkel nem a menekülteket, hanem minket hibáztat

Vendégcikk Ahmad Mansourtól - Abszurd tudatlanság! Merkel nem a menekülteket, hanem minket hibáztat FOCUS-online-Ahmad Mansour • 18 óra • 4 perc olvasási idő 2015. szeptember 9., Berlin: Angela Merkel kancellár (CDU) lefotózta magát egy menekülttel, hogy szelfit készítsen, miután meglátogatta a menedékkérők fogadóközpontját. Angela Merkel még három évvel a kancelláriai távozása után sem reflektál kritikusan egyik fontos döntésére. Nem változott az álláspontja azzal kapcsolatban, hogy 2015-ben nem zárják le a határokat a menekültek előtt. Angela Merkel még visszatekintve sem engedi, hogy kétségbe vonja az akkori morális dilemmát. Különösen szembeötlő az, hogy az integrációt a befogadó társadalom kötelezettségeként értelmezik. A témával kapcsolatos mélyebb reflexió iránti elvárások egyébként sem voltak nagyok – és mégis csalódott az ember. Merkel, a határ és a menekültek Több mint kilenc év telt el azóta, hogy Merkel meghozta azt a történelmi döntést, hogy nem zárja le a határokat a menekültek előtt. Akkoriban más volt a hangulat Németországban: ezrek álltak a pályaudvarokon „Üdvözöljük” táblákkal, mackókat dobáltak, és felajánlották, hogy elkísérik a menekülteket – akár a saját négy faluk közé is beviszik őket. Németország meg akarta mutatni a világnak, hogy nyitott, toleráns társadalom, amely kész felelősséget vállalni és emberségesen élni. De sok minden történt azóta. A menekültek közül sokan Németországban találtak új otthonra, de sokan mások testileg, de érzelmileg nem. A bűnözésről, a 2015-ös kölni szilveszterkor elkövetett szexuális zaklatásokról, az antiszemitizmusról és az iszlamizmusról szóló viták nagy hatással voltak a közvéleményre. A deportálások, a határellenőrzések, a túlterhelt önkormányzatok és a társadalmi elfogadottság csökkenése uralja a mai migrációról szóló vitát. Németország megosztottabb, mint valaha A kezdeti lelkesedés kiábrándultsággá változott. A 2015-ös év eufóriája és kollektív elkötelezettsége mély társadalmi megosztottságnak adott teret. Ami a migráció kezelésének kérdését illeti, Németország most megosztottabb, mint valaha. A valóság már rég utolért minket! Kérdéseket vet fel, hogy most kapzsi, gátlástalan csempészek döntik el, hogy ki kap itt menedékjogot. Az is gond, hogy a menedékkérők személyazonosságát aligha lehet tisztázni, ha hiányoznak az útlevelek és a papírok. Azoknak pedig, akik valóban védelemre szorulnak, különösen a nők és a gyerekek, jelenleg kevés esélyük van arra, hogy menedékkérőként Európába jussanak. Ma már tudjuk, hogy a kitoloncolások csak korlátozottan lehetségesek, és 2015-ben sokan kihasználták a zavaros, tisztázatlan helyzetet, hogy biztonságos harmadik országokból eljuthassanak a Szövetségi Köztársaságba. A jólét, a munka és a jóléti állam vonzásával még mindig sokan utaznak a szomszédos országokon keresztül. Körülbelül tíz évvel később már kristálytiszta: sokkal jobban meg kell néznünk, és el kell döntenünk, hogy ki, miért és honnan érkezik az országba. A bűnözési statisztikák aggasztó tendenciákat mutatnak A figyelmeztető jelzések évek óta szaporodnak. A biztonsági szervek is bírálják a döntést akkor. Ami a migrációs politikát illeti, a politikusok világszerte olyan történelmi hibákról beszélnek, amelyeket Németország 2015 óta követ el a mai napig. A bûnügyi statisztikák aggasztó tendenciákat mutatnak, ugyanakkor sok emberben növekszik a szubjektív bizonytalanság érzése. Az antiszemita attitűdök növekedése a lakosság körében valóban mérhető, különösen 2023. október 7. óta. Az iskolák túlterheltek, és a zsidó közösségek már nem érzik magukat kellőképpen védettnek. Ez együtt jár az iszlamista radikalizálódás fokozódásával – többek között a menekültek körében: valódi problémákkal, amelyeket nyíltan kell kezelni. Ha ezt a vitát tisztán morálisan vezetjük le, ahogy Merkel most teszi a „Szabadság” című könyvével – fekete-fehér, jó és gonosz –, nem vezet minket sehova. A félelmek és aggodalmak nem lehetnek tabu. Nem segít, ha mindenkit, aki kritizálja a migrációs politikát, reflexszerűen „rasszizmussal” vádoljuk. Minden demokratának bátorságra van szüksége ahhoz, hogy megválaszolja ezeket a kérdéseket, annak érdekében is, hogy ne könnyítse meg a jobboldali radikális erők felemelkedését. Mert az a szótlanság, amelyet Merkel és hívei azzal keltettek, hogy a migrációra vonatkozó döntését egyetlen morális válaszként tálalják, radikalizálódáshoz vezet a társadalomban. Napról napra láthatóbbá váló radikalizálódás. Merkel: Az integráció a többségi társadalom felelőssége Ebben a kérdésben Merkel tegnap furcsának tűnik, mint aki 2015-ben elakadt, és az elmúlt években nem követte a németországi nyilvános vitát. Ma a Zöldek és az SPD egyes részei megelőzték őket a jobboldalon ebben a kérdésben.